Amikor rohadtul tanulnom kéne

Most végre úgy érzem megint tudok írni.
Lehet az kellett hozzá, hogy megcsapjon ma reggel a kettőhúsz, mert megcsapott.
De élek, szóval örülök a fejemnek, és írom a blogomat mert lehet, hogy a következő ilyet nem élem túl...
Viccen kívül, nem lenne előnyös még egy ilyen életveszélyes próbálkozás, mint belenyúlni az áramba. Szerencsére azon kívül, hogy pár órája bizsereg az ujjam nagyobb bajom nem lett. Lehet nem is vagyok olyan szerencsétlen mint ahogy gondoltam.
Miután a kezdeti sokkon túltettem magam rájöttem hogy a tegnapi iskola miatt ez a vasárnap tulajdonképpen az egész hétvége, és hogy megint eltöltöttem az időmet, megint nem tanultam semmit, sőt most sem teszem azt pedig rohadtul kéne. De rohadtul nincs kedvem. Ezt csak fokozza, hogy az utóbbi egy-két hétben csak az óráim fele volt megtartva a lúdavató miatt és az is hogy a biológia táblázatok és nyelvtani szabályok annyira unalmasak hogy még a tanárokat se kötik le, ők is csak feladják házinak őket nem tanítják meg. Dolgozatot persze írunk belőle így ez nem a legjobb változat de kezdek hozzászokni.
Úgy döntöttem, hogy ha már a napokban hetekben ezzel töltöttem a napjaim legnagyobb részét le írom mi is ez a lúdavató.
Mivel az iskolánkat Fazekas Mihályról nevezték el, ezért minden ősszel, a kilencedik évfolyam osztályai előadják az általa írt Lúdas Maytit. Minden osztály egy levonást ad elő a négy részes műből. A lényeg hogy minél viccesebb és jobb színdarabok szülessenek ezért megváltoztathatjuk a történetet csak az alapsztorinak kell maradnia. Amikor lement mind a négy előadás a közönség szavazhat hogy melyik osztály volt a legjobb, és amelyik a legtöbb szavazatot kapja az az osztály megnyeri a közönségdíjat. A lúdavató előtti héten szabad kampányolni, plakátokat kiragasztani, sütit osztani, vagyis mindent amivel rá tudod venni az embereket hogy a te osztályodra szavazzanak. Idén ez talán kicsit átesett a ló túloldalára, mert egyik osztály hozott egy pinatat és amikor a gyerekek a cukrokat szedték fel a földről, egyik fiút letaposták és eltörött a lába...a tanárok már ennél kevésbé drasztikus dolgokon is kiakadtak, például, hogy hotdogos pult lett a szekrényből, vagy hogy kakaó és tejszínhab folyt a tanári asztalon, így az összes osztály kapott bőven lebaszást, néha jogosan néha kevésbé (az én osztályom természetesen kevésbé).
Vagyis a kampányolás az elmúlt héten volt, kedden azaz holnapután lesz a lúdavató (azt hittem még több idő van) ami miatt kicsit izgulok, de azért nagyon várom. Persze ezen kívül történnek más dolgok is csak ez jelenleg kitölti az időm nagy részét.
De egyik nap sikerült hazafelé menet elhagyjam a nyolc éves öcsémet egy villamosmegálló erejéig, ugyanis mindketten lógtunk, amikor jött az ellenőr én gyorsan leszálltam ő viszont fennmaradt, a villamos meg elment...szerencsére volt annyi lélekjelenléte hogy leszállt a következő megállóban, de nagyon megijedtem annyi szent. Szerencsére a szüleim nem tudták meg, mert mindketten hallgattunk mint a sír.
Szóval történnek dolgok, meglehetősen sok, első óra előtt rohangálok tejért, hogy tudjunk még több kakaót osztogatni kampányolási célokból, free hugos pólóban járkálunk, éjszakába nyúlóan sütögetünk tanulás helyett. És én ezeken kívül még írni is próbálok, mert kit érdekel a nyelvtan doga ha egy blogger vagyok...

 

Újra suli újra blog

Meg kell mondjam őszintén az elmúlt több mint egy hónapban nem csak azért nem blogoltam mert nem volt időm, mert éppenséggel akár lehetett is volna, és nem is azért mert nem volt miről írjak, hanem azért mert féltem. Volt miről írjak bőven, most is van, de más dolgok amiket annyiban hagytam valószínűleg kimaradnak mert már nem aktuálisak vagy már nem gondolkodom rajtuk.
Igazából egyetlen észérvem az hogy amit le akartam írni, nem úgy terveztem, hogy a szüleim tudomására jusson, amit leírok. Ettől csak azért féltem mert a nevemre a google most már egyből kidobja az oldalt. De ha már így alakult örülök hogy ilyen sokan látogatják, és inkább folytatom, mert ha semmit se írok, akkor is meg lehet találni, mert törölni a blogot nem lenne szívem.
A továbbiakban ha minden jól megy hétvégénként szeretnék írni legalább egy bejegyzést, hogy legyen némi rendszerezés és követhetőség, mert most már látom a programjaimat, és hét közben a suli mellett nagyon kevés idő jutna rá. De hétvégéken semmi akadálya.
Apropó suli. Hát mit ne mondjak, bennem is megvolt az a bizonyos félsz, hogy mi lesz az első nap az iskolában, bár igazából az egész csak amiatt, mert lemaradtam a gólyatáborról, és nem ismertem senkit, csak pár régi évfolyamtársamat. Vagyis annyira nem volt fényes a helyzetem. Hogy miért nem voltam gólyatáborban? Na ez egy hosszabb történet amiről valamikor még írni akartam, de máig nem lett belőle semmi. Nagy vonalakban annyit mondanék, hogy amikor a szüleim elutaztak, tartottam egy házibulit, és mint mindig ez is lebukással végződött. Sokra nem mentem vele, mert a szüleim azóta nem bíznak bennem,  a legtöbb évfolyamtársamról még mindig nem tudom ki, de legalább egy-két embert megismertem.
Most hogy már kezdek a suliba belerázódni rájöttem, hogy a gimi az általánosnál sokkal nehezebb. Van egy csomó szar jegyem, már most javítanom kéne (igen már első hónapban).
Ráadásul rám jött az iskolaundor is így már két napot ültem otthon. Sikerült rohadtul megfázzak a jeges zuhanytól és az ablakban didergéstől...ha meg visszamegyek akkor jön a fizika szeretett Cili nénivel...
Mindenesetre énekórán szépeket firkálok a kezemre, szóval valami haszna mégis van az egésznek.
Mikor olyanokkal szórakozok mint pl. a műseb készítés...elvagyok vele. Vagy rajzolok. Elkezdtem egy egész elviselhetőt, egy temetőről, angyalról, két rózsáról. A rózsák majdnem szépek lettek. Most még azon is idegelhetem magam, hogy aztán majd járhatok e rajz szakkörre. Mert már másodszor maradok le a felvételiről. Mégis reménykedek, mert imádok rajzolni. Nyár vége felé is az időm nagy részét ilyesmivel töltöttem amikor otthon ültem.
Ezek születtek:
  
   

Ha vámpír lennék valahogy így néznék ki :)

Drága Cili...

Köszönöm a 666 megtekintést!