Újra suli újra blog

Meg kell mondjam őszintén az elmúlt több mint egy hónapban nem csak azért nem blogoltam mert nem volt időm, mert éppenséggel akár lehetett is volna, és nem is azért mert nem volt miről írjak, hanem azért mert féltem. Volt miről írjak bőven, most is van, de más dolgok amiket annyiban hagytam valószínűleg kimaradnak mert már nem aktuálisak vagy már nem gondolkodom rajtuk.
Igazából egyetlen észérvem az hogy amit le akartam írni, nem úgy terveztem, hogy a szüleim tudomására jusson, amit leírok. Ettől csak azért féltem mert a nevemre a google most már egyből kidobja az oldalt. De ha már így alakult örülök hogy ilyen sokan látogatják, és inkább folytatom, mert ha semmit se írok, akkor is meg lehet találni, mert törölni a blogot nem lenne szívem.
A továbbiakban ha minden jól megy hétvégénként szeretnék írni legalább egy bejegyzést, hogy legyen némi rendszerezés és követhetőség, mert most már látom a programjaimat, és hét közben a suli mellett nagyon kevés idő jutna rá. De hétvégéken semmi akadálya.
Apropó suli. Hát mit ne mondjak, bennem is megvolt az a bizonyos félsz, hogy mi lesz az első nap az iskolában, bár igazából az egész csak amiatt, mert lemaradtam a gólyatáborról, és nem ismertem senkit, csak pár régi évfolyamtársamat. Vagyis annyira nem volt fényes a helyzetem. Hogy miért nem voltam gólyatáborban? Na ez egy hosszabb történet amiről valamikor még írni akartam, de máig nem lett belőle semmi. Nagy vonalakban annyit mondanék, hogy amikor a szüleim elutaztak, tartottam egy házibulit, és mint mindig ez is lebukással végződött. Sokra nem mentem vele, mert a szüleim azóta nem bíznak bennem,  a legtöbb évfolyamtársamról még mindig nem tudom ki, de legalább egy-két embert megismertem.
Most hogy már kezdek a suliba belerázódni rájöttem, hogy a gimi az általánosnál sokkal nehezebb. Van egy csomó szar jegyem, már most javítanom kéne (igen már első hónapban).
Ráadásul rám jött az iskolaundor is így már két napot ültem otthon. Sikerült rohadtul megfázzak a jeges zuhanytól és az ablakban didergéstől...ha meg visszamegyek akkor jön a fizika szeretett Cili nénivel...
Mindenesetre énekórán szépeket firkálok a kezemre, szóval valami haszna mégis van az egésznek.
Mikor olyanokkal szórakozok mint pl. a műseb készítés...elvagyok vele. Vagy rajzolok. Elkezdtem egy egész elviselhetőt, egy temetőről, angyalról, két rózsáról. A rózsák majdnem szépek lettek. Most még azon is idegelhetem magam, hogy aztán majd járhatok e rajz szakkörre. Mert már másodszor maradok le a felvételiről. Mégis reménykedek, mert imádok rajzolni. Nyár vége felé is az időm nagy részét ilyesmivel töltöttem amikor otthon ültem.
Ezek születtek:
  
   

Ha vámpír lennék valahogy így néznék ki :)

Drága Cili...

Köszönöm a 666 megtekintést!