Utazás

Atya ég, de régen ültem le írni. Szégyellem is magam miatta, remélem többet nem fordul elő. Mostanában sokat utaztam, körülbelül két hete iskolában is alig voltam, osztálytáborba mentem, meglátogattam az Erdélyi unokatestvéreimet, mert egyiküknek (Eszternek) múlt hétvégén volt a ballagása.
Na de nem keresek több kifogást, mert fölösleges. Teljes mértékben én vagyok a hibás, hogy nem írtam, csak a lelkiismeretemet nyugtatom azzal, hogy nem így van.

Múlt hétvégén erőt vettünk magunkon, és elindultunk csütörtök délután Brassóba. Legalább 700-800 km, így volt mit utazni, de gyorsan haladtunk 10 órán belül oda is értünk. Pénteken meglátogattuk a Brassói rokonokat és eltöltöttünk egy napot a nagymamámékkal. Igazából a rokonlátogatás egy része szomorú volt, mert a nagymamám húgának a férje novemberben halt meg, és azóta nem láttam a családot. Így a visszatérő emlékek miatt majdnem megint elsírtam magam.
Szombaton volt a ballagás, ami egyenesen lenyűgözött. A végzősök székely ruhában ballagtak, a kórus előadott néhány dalt, diákok és tanárok egyaránt búcsúztatták a 12.-eseket. És az volt a legszebb, hogy lehetett érezni, nem azért mondanak verset vagy beszédet, hogy meglegyen egy 60 percnyi műsör, hanem mert szívből jön. Olyan jó hangulat volt, amilyen a mi sulinkban soha. Remélem egyszer majd tőlem is ilyen őszintén fognak elbúcsúzni az iskolatársaim.
A ballagás után az unokatestvéreinkhez mentünk (Eszter és Emőke), és aznap ott is aludtunk. Ott ebédelt az egész család és igazán kellemes volt. Estefelé elkísértük a nagymamámat a bátyjához, és sétáltunk egyet Emőkével. Minden féléről beszélgettünk. Amikor a Szentgyörgyi parkban sétáltunk találtam egy kis papírba csomagolt valamit egy lépcső mellett. Kibontogattam, a papíron egy kedves idézet volt, mellette meg egy kis üvegcse, amibe valami kék csillogó kövecskék voltak beleszórva. Egy kis papír is be volt dobva a kémcsőszerű tárgyba, rajta ezt írta gyöngybetűkkel: hullócsillag darabkák. Mosolyogva csomagoltam vissza, hogy eredeti állapotában találhassa meg az akinek eredetileg szánták. Akárki is tette oda, szerintem nagyon szép gesztus volt, engem biztos megérintene, ha valaki nekem adna egy ilyent.
Másnap a délelőttöt teljesen átaludtam, de délután még ottmaradtunk Eszteréknél. Estefelé visszamentünk a nagymamámékhoz, és másnap megint utaztunk. Nagyon gyorsan visszaértünk Budapestre és a kutyám is igazán civilizáltam utazott a számára előkészített helyen (ami csak annyit tesz, hogy semmit sem tépett szét).

Vagyis a múlt hétvége tartalmasan telt és nagyon örülök hogy része voltam mindennek ami akkor történt. Sajnálom, hogy nem tudtunk kicsit többet maradni, mert lehet, hogy ebben az évben nem is látom már az unokatesóimat és a nagymamáimat, de nem panaszkodhatok, mert nagyon szép hétvégém volt.

Brassó leghíresebb látnivalója, Erdély egyik legszebb temploma: a Fekete Templom