day2

Kilenc percem van éjfélig lehet kicsúszok az időből, de vegyétek úgy hogy ez a második nap vagyis az augusztus 21.-ei bejegyzés.
Ma amikor felkelteni és tudatosult bennem hogy ez már a második napja a happydays-nek, elmosolyodtam, hogy ha semmi jóval történne velem akkor is le tudjam írni, legalább azt,  hogy örültem hogy ez a második nap.
Mikor lementem a földszintre rögtön jól indult a nap, az anyám ugyanis szokásaival ellentétben, KEDVESEN(!!!) köszöntött és csinált nekem egy kávét. Én meg totál kávé függő vagyok, a kávé az életem, köszönöm szépen nagyon jól esett.
Összességében ezután az egész napom jól telt el, este apukámmal kimentem a kertbe, szőlőt ettünk és figyeltük, hogy milyen szép a kert...rég nem gondoltam ebbe bele úgy igazán. A mandula már majdnem megérett, a naplemente miatt gyönyörűek voltak a nádak. Igazán kellemes fél óra volt.
Már hét elején megbeszéltük a családi barátainkkal, hogy átjönnek, este meg is érkeztek és itt is alszanak nálunk. Mivel jöttek, eljött Marci is, aki egy idióta, de mégis az egyik legjobb fiúbarátom, így feldobta ez este hátralevő részét, akkor is, ha nem sikerült egy képen se normális fejet vágnia...

Életem *-*

A legjobb pedig az, hogy rájöttem a 100happydays számomra nem is lesz olyan nehéz, ugyanis van egy pulikutyám Pisze, akit annyira szeretek, hogy a legrosszabb napjaimon is képes mosolyt csalni az arcomra, így tulajdonképpen, ha más nem, ő minden nap boldoggá tesz!

Imádom a pókokat <3

Nád a kertben